a Napistennő és a Holdistennő, ahogy én álmodtam meg őket
Augusztus 5-én lezajlott az idei kreatív projektem, amikor egy saját ötletet, elképzelést valósítok meg csak az alkotás kedvéért. Ebben a bejegyzésben elmesélem, hogyan is jött létre a Fiery Sun and Frigid Moon fotózás🌞🌙
2025. december 31-én szállít meg az ihlet - ne kérdezd, hogyan... talán láttam egy oktatóvideót arról, hogyan lehet koronákat készíteni, és ezt gondoltam tovább? Nem emlékszem.
Mindenesetre megszületett a gondolat, és rögtön rá is írtam a go-to modellemre, Rékára:
Szerencsére nem kellett sokáig győzködni:
Kellett azonban egy másik, Rékáéval teljesen ellentétes külső jegyekkel rendelkező modell. Nem kellett sokáig keresnem, épp abban a hónapban fotóztam Lilit, akinek veleszületett érzéke van a modellkedéshez. Tőle sem kellett sokáig várni a válaszra:
Ekkor jött a felismerés, hogy szép dolog elképzelni, milyen smink mutatna jól a lányokon, de azt valakinek meg is kell valósítania. Próba szerencse alapon beírtam egy alkotói együttműködéseket segítő facebook csoportba, hogy szükségem lenne egy fantasy fotózáshoz sminkesre. Nem sokkal később rám ragyogott a szerencse csillaga, és üzenetem érkezett Zsülitől:
A csapat összeállt, így gyakorlatilag másnap elkezdtem berendelni az eszközöket, dekorációkat. Először a koronákat kellett elkészíteni, amelyekhez a virágok jelentették a legnagyobb kihívást. Minden egyes virág 6-7 kivágott kis virágból áll össze, ezekhez minden lapot 3-4 réteg arany és ezüst festékkel kellett lefesteni, majd egyesével kivágni, összesodorni és összeragasztani. A holdkoronák elkészítése sem volt egyszerű, 2-szer is neki kellett futnom. Először sima papíron, gél körömlakkal festettem meg őket. A cél az lett volna, hogy a gél körömlakknak köszönhetően 3D hatásuk legyen, de végül a papír nem tudta tartani a lakkot, és mind hullámosak lettek - kukába ment mind. A második körben már kicsit vastagabb papírt használtam, metálfényű festéket és sima körömlakkot. Ezek már simán megálltak a korona csúcsain.
Pár hét alatt elkészültek a koronák, azonban márciustól májusig külföldön voltam, ezért helyet kellett nekik valahogy találni, hogy ne menjenek tönkre, amíg én távol vagyok. Végül a szekrény tetejéről költöztettük el a vázákat, a koronák ott vártak rám pár hónapig. Amikor hazaértem, elkezdtem dolgozni az apró, de a képeken mégis látványos "csillogó hajszálakon". Ehhez horgászdamilt feszítettem ki, és átlátszó körömlakkot kezdtem ráfesteni. Ahogy az ecset mozgása "megpengette" a kifeszített damilszálakat, rajta a lakk összeállt gyöngyökké, így készültek el a csillogó szálak. Ez így elképzelve biztos egyszerűnek hangzik, de képzeljétek el, hogy napokig folyamatosan körömlakk illata árasztja el a szobát, ráadásul az elkészült szálakat hagyni kellett, hogy megszáradjanak, ezért a szekrényem ajtaja tele volt ragasztva 8-10 db, 2-3 méteres ragadós damillal. Kész csoda, hogy a család nem dobott ki miattuk az ablakon ^^"
Lassan elkészült a dekor, volt sminkes és 2 modell. Csodával határos módon sikerült egy olyan napot is találni augusztusban, amikor mindenki ráért. Volt azonban 2 probléma:
1, nem volt helyszín
2, nem volt asztal
A helyszínnek egy nagy, tágas és sötét helynek kellett lennie. Azt akartam, csak olyan fény jelenjen meg a fotón, amit én tettem oda, teljes mértékben én akartam kontrollálni, mi hogy néz ki. Emellett sok hely kellett a modellek és a háttér között, hogy a háttérben csillogó szálak szép fénykörök (szakszóval bokeh) formájában jelenjenek meg a modellek mögött.
Egyszer csak beugrott, hogy a gyári lakótelepi COOP-nak van egy használaton kívüli raktára, így bementem hát megkérdezni, hogy bemehetnénk-e egy pár órára valamikor augusztusban fotózni. A bolt dolgozói rendkívül kedvesek voltak, megadták az elnök úr telefonszámát, aki engedélyt adhatott a helyiség használatára. Még aznap felhívtam őt, elmondtam, mit szeretnék, aztán vártam a választ...
"Engedélyt adok."
Majd' kiugrottam a bőrömből! Immár helyszín is volt, úgyogy következhetett az utolsó probléma, az asztal. Kellett egy asztal, ami mögé a lányok leülhettek, és ami egyúttal derítőlapként is funkcionálhatott. Elmeséltem anyumnak, hogy legrosszabb esetben el kell vinnünk a konyhaasztalt, de mivel a raktár ajtaját nem lehet két oldalon kinyitni, esélyes volt, hogy a mi asztalunk nem fér be.
Az égiek gyorsan a segítségünkre siettek: anyu másnap küldött egy képet, hogy valaki a garázsunk előtt kidobott egy kis asztalt az út szélére. Ezzel, szinte varázsütésre, minden akadály elhárult... gondoltam én.
Aztán jött az időjárás-előrejelzés: 40℃ várható a fotózás napján. Tekintve, hogy a raktár sötét, nem süt be a nap, így legalább 10 fokkal hűvösebb volt, mint a külső hőmérséklet, de így is fel kellett készülni a déli hőségre.
A fotózás napján konkrétan biciklivel kellett 2 fordulóval elvinni az összes felszerelést, kiegészítőt és segédeszközt az utcánk végéig, annyi mindenre volt szükség: volt nálunk asztal, 3 szék, 2 kamera, 3 objektív, 2 softbox, 4 állvány, 3 lámpa, 3 vaku, 2 függöny, egy háttértextília, 2 ventilátor, legyezők, hűtőtáska hideg vízzel és jégakkukkal, nasi, festékek, ragasztók, satöbbi satöbbi satöbbi. Sokat elmond a látványról, hogy amikor elkezdtük kipakolni itthonról a holminkat, a szomszédunk megkérdezte, költözünk-e :D
A 2 legfantasztikusabb asszisztens, anyu és tesóm segítettek mindent elvinni és kipakolni.
A háttereket csipeszekkel tettük fel a falra. Erre kerültek a csillogó, flitteres függönyök. Ezeket 2 színes lámpa világította meg, hogy az egyik fele napsárga, a másik hideg ezüst-kékes árnyalatú legyen.
A lányok az égből pottyant asztal mögé ültek. Az asztalra 2 fényes fólia került: az egyik felére ezüst, a másik felére arany - ezek verték vissza alulról a fentről érkező vaku fényét, extra megvilágítást és színt adva a modellek arcának.
Ó, és érdemes megemlítenem azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy a fotózás előtt 2 nappal érkezett meg az új fényképezőgépem, egy Canon R5-ös gép, úgyhogy ez is debütálhatott a fotózáson. :)
Először Réka érkezett meg a helyszínre, majd Lili, és végül Zsüli, így elkezdődhetett a munka. Zsüli nagyon sok kiegészítővel érkezett egészen Tiszaújvárosból, tényleg minden eshetőségre felkészült, így csodálatosan meg tudta valósítani az általam elképzelt sminket. A 2 smink körülbelül 2 órán át készült, ezalatt én non-stop Zsüli körül pattogtam és pörögtem fel-alá izgatottan, annyira jó volt nézni, hogy ami a képzeletemben létezett előtte, szép lassan manifesztálódott a valóságban.
Ahogy elkészültek a sminkek, nekiláttunk a fotózásnak.
Meg kell mondjam, minden előkészület kárba veszett volna, ha nincs anyu és tesóm. Anyu mindenre gondolt, és mindent előkészített, ami nekem eszembe sem jutott volna. A nővérem pedig nemcsak ott volt velem a meleg raktárban reggel 10-től este 6-ig szünet vagy ebéd nélkül, de mindenre odafigyelt, amire nekem nem jutott volna időm vagy kapacitásom:
Rakosgatta az állványokat az utasításaim szerint. Ellenőrizte, hogy minden szerződés alá van-e írva. Kínálgatta a lányokat vízzel, hogy mindenki folyamatosan pótolja az elvesztett folyadékot. Szólt, ha rosszul állt a lámpa, és csúnya árnyékok jelentek meg a lányok arcán. A fotózás biztos, hogy közel sem sikerült volna ilyen jól nélküle. Szegény ki is purcant estére rendesen, de ezzel nem volt egyedül. :)
Rékát és Lilit sem kíméltem, az biztos. Állandóan úgy kellett pózolniuk, hogy ne szúrják ki egymás szemét a koronáikkal. Az ujjaikat nem tudták rendesen használni a hosszú ujjdíszek miatt, de azért teljesítették az olyan kéréseimet, hogy "seperd el a hajat a szemedből" vagy "érintsd meg az arcod lágyan". Arról nem is beszélve, hogy engedték, hogy kb. minden szabad bőrfelületüket, de még a hajukat is összekenjem csillámos zselével, sőt, hogy szempillaragasztóval rögzítsek rájuk dekorációkat :D Nem lettem volna a helyükben, amikor este le kellett mosniuk...
Amiért pedig különösen büszke vagyok rájuk az az, hogy tökéletesen hozták a karaktert, amit megálmodtam nekik. A vízióm szerint a Napistennő egy nyitott, szenvedélyes, lángoló jellem, aki imádja, hogyha felnéznek rá. Csalókán kihívó tekintet, erős kisugárzás és tekintélyt parancsoló tartás jellemzi. Ezzel szemben a Holdistennő egy kissé rideg, dacos személyiség, aki nem ereszkedik le senki szintjére. Aki magabiztos, és tökéletesen jól érzi magát egyedül. Aki egy egészen picit dölyfös, mert tisztában van önmaga fantasztikusságával. Aki egyedül a Napot tartja egyenrangú társának, csak rá mosolyog. Szerintem ezek tökéletesen átjönnek a lányok képein. Lili és Réka tökéletesen megtestesítették a két istenséget, akit elképzeltem.
Egy hosszú nap, na meg még hosszabb előkészületek után megszületett a varázslat. Remélem, sokak tetszését elnyerik majd a képek. Pénteken érkezik majd a kulisszák mögött videó a fb-oldalon és Instagramon, szombaton pedig közzétesszük a képeket a közösségi oldalakon és a honlapomon is.
Millió köszönet mindenkinek, aki segített megvalósítani ezt a projektet, különösen
Murvai Rékának https://www.instagram.com/rekamurvai/
Szabó Lilinek https://www.instagram.com/szabo_lili12/
Vámosi Zsüliett makeup artistnak https://www.instagram.com/vamosizsuli.makeup/
Ezzel a hihetetlenül profi és elhivatott csapattal bármikor szívesen dolgoznék újra együtt. És ha rajtam múlik, fogok is ;)
