A SZerkesztés nem opció, hanem kell.
Sokan úgy gondolják, hogy a digitális képszerkesztés "hamis", "mű", "nem kell", mert a "természetes" kép a jó. Azonban a képszerkesztés a digitális fotózásban SZÜKSÉGES, főleg ha RAW, azaz nyers formátumban fotóz az ember, amit gyakorlatilag minden profi csinál. Hadd magyarázzam el kicsit leegyszerűsítve, hogy miért.
Kezdjük 2 alapvetéssel:
1, A képek apró képpontok millióiból állnak.
2, A képek lehetnek RAW (nyers) képek vagy feldolgozott képek (JPG, JPEG, PNG stb.)
A nyersképek, amit mi, fotósok készítünk (egyébként ma már sok telefon is tud RAW/nyers fotót készíteni), gyakorlatilag egy hatalmas adathalmaz.
Bennük minden egyes képpont külön adatot tartalmaz arról, hogy a fényképezőgép érzékelőjére mennyi és milyen fény érkezett be.
Az egyszerűség kedvéért hadd mondjam így: Képzelj el egy skálát a feketétől a fehérig. A fekete a 0, a fehér a 100, a kettő között levő középszürke pedig az 50.
A nyersképet akár úgy is elképzelheted, mint egy számhalmazt. Az első képpont (pixel) mondjuk teljesen fekete, 100. A mellette levő 65-ös szürke. A mellette levő 31-es szürke. A következő 99-es majdnem tökéletesen fehér. A nyerskép ezt a sok-sok skálaadatot tartalmazza, minden egyes pixelről.
Amikor fotósként szerkesztjük a képeket, ezt az adathalmazt dolgozzuk fel. Például a nagyon nagyon világos égbolt tele van 97-98-99-es fehér képpontokkal, így nem látszanak a felhők szürke formái. Mi fogjuk a képszerkesztő szoftvereket, és átállítjuk a képpontok értékét 99-98-ról 45-46-ra. Így kirajzolódnak a felhők formái, és nem csak egy nagy, világos paca lesz az égen.
A digitális képszerkesztés az ilyen beállítások folyamata. Átállítjuk a különböző pixelek értékeit, hogy nem csak egy adathalmaz legyenek, hanem egy vizuális élményt adó kép. Enélkül a lépés nélkül a nyersfotó egy lapos, unalmas maszlag.
Na de mi a helyzet a telefonok által készített fotókkal? Vagy a kamera által készített JPG formátumú képpel? Az miért nem elég jó?
A nyersképektől eltérő formátumok egy algoritmus alapján állítják be a pixelek értékeit, így gyakorlatilag automatikusan elvégzik a képszerkesztés folyamatát a képkészítés pillanatában. Ennek előnye lehet az időspórolás, illetve a kisebb fájlméret. Míg egy telefon által készített fotó általában 1-3 MB méretű, addig egy nyerskép 30-50 MB is lehet, hiszen nem kell tartalmaznia a rengeteg változtatható adatot, csak magukat a végső értékeket.
A JPG (vagy egyéb feldolgozott képek) egyszerűbbnek tűnnek, de mi van, ha nem jó az algoritmus által választott szín? Ha eltűnnek részletek a képről, mert teljesen feketék vagy fehérek lettek? Azt már képszerkesztő szoftverrel sem lehet visszahozni, mert a feldolgozható adathalmaz elveszett.
Röviden összefoglalva:
Fontos megérteni, hogy telefon/kamera által készített JPG/JPEG/PNG képek IS szerkesztve vannak, csak épp egy algoritmus szerkeszti nekünk automatikusan. A telefon dolgozza fel az adatokat és állítja be őket az általa ideálisnak ítélt értékre. Ezzel szemben a nyersképek adathalmazát a fotósnak KELL feldolgoznia. A nyersfotók szerkesztése nem opció, hanem egy szükséges lépés, akárcsak az előhívás folyamata a filmre készített képeknél. Persze mindenki a saját szépérzéke és stílusa alapján végzi ezeket a beállításokat, így a kép megkomponálása mellett a képszerkesztés is megmutatja a fotós stílusát, ízlését - ami talán a legfontosabb tényező akkor, amikor kiválasztod a fotósodat.
Néhány skála módosításával előtűnnek a felhők az égen, és életet kapnak a színek.
